Az első cikk az Apollo BP-1227-es űrkabin történetéről a Space Chronicle 2022. évi 3/1 számában jelent meg. A szerzőpáros dr. Remes Péter és Schuminszky Nándor, fordította Vincze Miklós. A magyar nyelvű összefoglaló a Haditechnika 2021/5 számából:
A szerzők a BP–1227-es lajstromszámú Apollo űrkabinnal kapcsolatos korabeli események felkutatása nyomán annak a rejtélynek erednek nyomába, hogy 1970 elején az amerikai űreszköz miért és hogyan kerülhetett a szovjetek birtokába. A tanulmány kitér az ún. boilerplate űrhajók szerepére, a BP–1227-est fedélzetére emelő szovjet hadihajó történetére és dokumentálja saját kutatómunkájuk fázisait. A szerzők kitérnek a tényfeltárást álhírekkel nehezítő sajtóorgánumok dezinformáló tevékenységére. A BP–1227 esete mögött konkrét példákkal idézik fel a szovjet–amerikai űrverseny különböző területeit: többek között a rádióelektronikai harcot és a flottahadműveleteket.
A másik cikk az Aranysas 2022/7. számában jelent meg, az űrfilmek sorozatban. A szerzőpáros: Schuminszky és Vincze Miklós.
Damien Chazelle filmje, a James R. Hansen „Az első ember”(First Man) című könyve alapján született meg, amely magyarul 2018-ban, az Akkord Kiadónál jelent meg dr. Both Előd és Dancsó Béla avatott fordításában. A mű Neil A. Armstrong űrhajós életének nagyjából egy évtizedét mutatja be, azaz a '60-as években történteket. A cselekmény alappontja a fiatal házaspár kétéves kislányának, Karennek elvesztése, aki agydaganat következtében hunyt el 1961-ben. Innentől lényegében azt követhetjük végig, ahogy Neil (Ryan Gosling) és Janet Armstrong (Claire Foy) igyekeznek a maguk módján megbirkózni a feldolgozhatatlan traumával. Armstrong jelentkezése a NASA 1962-es, azaz a 2. űrhajóscsoportjába is így értelmezhető a filmben: a Houstonba költözés és a rengeteg, újszerű feladat egy új kezdet, egy tiszta lap lehetőségét ígérik a házaspárnak. Chazelle narratívájának központjában kislányuk elvesztésének tragédiája áll. Ez az oka annak, hogy jóval kevesebb a technikai részlet, mint amennyit Ron Howard 1995-ös klasszikusában, az „Apollo 13”-ban láthatunk. Ennek ellenére a moziban megjelenő műszaki természetű megjegyzések, procedúrák, eszközök eléggé hitelesnek tűnnek, a díszletek pedig, ha lehet, még az „Apollo 13”-ban látottaknál is pontosabbak, eltekintve egyetlen furcsaságtól. Chazelle és csapata ugyanis valamiféle művészi koncepciótól vezérelve, a mérnöki alkotásokat indokolatlanul lepusztultaknak láttatja, és ez a jelenség végigvonul az egész filmen.