2023. július 2–8. között rendezték meg a MANT űrtáborát Dabason. 13–18 éves fiatalok jelentkezhettek erre a programra.
Számos előadáson és gyakorlati foglalkozáson vehettünk részt. Megismerkedtünk a rakétákkal, tájékoztatást hallhattunk az űrmérnökségről, az űrorvoslásról, az űrhajósokról, űrhajózásról, a jövőről, hogy miket terveznek az űrügynökségek, mi mennyibe kerül, JUICE-ról, a műholdakról, a bolygókról, az űrtechnológiáról és még sok témát boncolgattunk. Nekem legjobban az űrorvoslásról szóló előadás tetszett, hiszen engem ez a téma érdekel a legjobban. De mindegyik érdekes volt, hiszen így olyan dolgokat tudhattam meg, amilyeneket a suliban nem tanítanak.
A hét első napján elmentünk megnézni a város különlegességeit, ahol megismerhettük a település múltját. Kedden a négy magyar űrhajósjelölt látogatott el hozzánk, akik beszámoltak arról, hogy hogyan is történt a kiválasztásuk. Meséltek arról, hogy most mi a napi rutinjuk és majd mi lesz a feladatuk. Ez egy fantasztikus élmény volt, mivel az ember nem minden nap találkozik űrhajósjelöltekkel.
Minden nap egy csapatfeladatot kaptunk. Mivel nem árulták el, hogy az egész héten átívelő feladat mi lesz, ezért izgatottan vártuk a következő napi feladatot. Minden nap ugyanazzal a csapattal kellett dolgoznunk, ez azért volt jó, mert így jobban megismertük egymást. Először egy vízirakétát kellett építenünk, amelyet másnap fel is bocsátottunk. Az egyik nap hajónaplót írtunk, amit én nemrég fejeztem be, mert a táborban nem jutott időnk azzal foglalkozni, hogy a történet végére érjünk. Viszont annyira izgalmas naplót írtunk, hogy érdemes volt folytatni és megírni a befejezését. Minden napnak a végén megbeszéltük, hogy a következő nap mi várható és az ébresztőnek az időpontját is megszavaztuk. A társaság nagyon jó volt. Hasonló érdeklődésű fiatalok vettek körbe és úgy éreztem, nekem ott a helyem köztük.
Összességében a tábor nagyon tetszett. Főleg a csapatfeladatok, ahol összehangolva a feladatra tudtunk koncentrálni, és ha maradt egy kis időnk, még beszélgetni is tudtunk.
Ha jövőre is el tudok jönni, mindenféleképpen ott leszek.
Csiszár Kincső
Kis Botond vagyok, 16 éves. Magyarkanizsáról, Szerbiából érkeztem a táborba.
Nekem összesítve ez a harmadik űrtáborom, ott voltam a 2021-ben online megrendezett űrtáborban, 2022-ben Székesfehérváron, és most Dabason. A MANT-tal a 2020–2021-es diákpályázaton ismerkedtem meg, amelynek a díjátadóján először hallottam a táborról. A legutóbbi pályázaton részvételt nyertem az idei táborba. A táborban nagyon tetszett, amikor találkoztunk az űrhajósjelöltekkel. De mivel szeretek szerelni, nagyon tetszett a vízirakéta-építés és -indítás. Számomra a tábor egyik csúcspontja az volt, amikor egy meteorológiai ballont indítottunk. Érdekes volt nézni, ahogyan a ballon egyre kisebb és kisebb lesz az égen, majd belegondolni, hogy az a valami, amit egy órával azelőtt még a kezünkben fogtunk, már 35 kilométer magasan jár.
Mivel az űrkutatáson belül számomra talán a legérdekesebb terület a rakétatervezés és -építés, és már egy ideje követtem a BME Suborbitalst, ezért számomra a rakétákat építő egyetemisták előadása volt a legérdekesebb.
Szerintem az a legjobb az űrtáborban, hogy hozzám hasonló érdeklődésű fiatalokkal lehetek, és sok, a témában már tapasztalt előadó előadásait együtt hallgathatjuk végig.
Nekem nagyon tetszett az idei űrtábor, jövőre is részt fogok venni. Köszönöm a MANT-nak, hogy minden évben megszervezi ezt a tábort.
Kis Botond
(Fényképek: Bacsárdi László)