Cikkek Pszichológia

 

2021.02.06. Irány az űr!

Mark Watney a Marson ragadt egymaga és csak azért élte túl, mert pozitív, megoldáskereső személyiség. (Plusz ért a krumplitermesztéshez. De ez más kérdés.)
 
Aki az űrbe készül, annak nem csak a tudását, fizikumát, hanem a lelki teherbírását is próbára teszi a feladat. Ezt mutatja be Ehmann Bea, a Természettudományi Kutatóközpont Környezeti Adaptáció és Űrkutatási Csoportjának vezetője.
 
Űrpszichológia_1
 
Az űrhajósok kiválasztása
 
Olvasóink között bizonyára felmerült a kérdés: hogyan jut el valaki odáig, hogy űrhajóssá válhasson? Minden egyéb kitűnősége mellett milyen személyiségnek kell lennie, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie? Ha feljut az űrbe, hogyan fog boldogulni ott? Hogyan jön ki a társaival? Hogyan birkózik meg a nehézségekkel? A repülés után hogyan folytatja majd életét a földön? Mindezekre a kérdésekre az űrpszichológia keresi a választ.
 
problemamegoldas
 
Űrpszichológiai sorozatot indítunk. Első írásunk az űrhajósok kiválasztásáról szól.
 
A kiválasztással kapcsolatban mindenekelőtt azon érdemes elgondolkodunk, vajon kik is azok, akik kiválasztják a majdani űrhajósokat? A kiválasztást minden űrnemzetben magas szervezeti kultúrával rendelkező testületek végzik, melyek tagjai nagy becsben tartják hivatásukat, a testülethez való tartozásukat, erősíteni törekszenek a szervezet identitását, és gondosan számon tartják annak történetét, eredményeit.
 
A kiválasztás hagyománya sok tapasztalaton alapul, és jelenleg három szakaszból áll. Az első szakaszban orvosi, pszichiátriai és pszichológiai vizsgálóeszközök révén kiszűrik a nem alkalmas jelentkezőket. A második, a beszűrési szakaszban az akár több ezer jelölt közül alapos rostálás után kiválasztják a legjobbakat.
 
Vizsgálják, milyen lelki mozgatórugók hajtják a jelölteket, és hogy korábbi életük során milyen olyan tevékenységet végeztek, ami kapcsolatban áll leendő küldetésükkel. A jelöltek legtöbbje katonai pályáról érkezik (főleg pilóták), illetve természettudományos vagy műszaki területen, vagy orvosként dolgozik. E szakaszban különféle tesztek és próbák révén megnézik, mennyire okosak és ügyesek a jelentkezők. Mérik a jelöltek stressztűrő képességét, s végül azt, hogyan boldogulnak összezárt társas környezetben.
logikai_feladatok
 
S ha már megvannak a jelöltek, akkor érkezik el a harmadik szakasz, melyet a NASA szlengben (a staff – személyzet, illetve a stuff – cucc, izé angol szójátékával) viccesen, de hivatalosan is úgy neveznek, hogy „a megfelelő cucc” [the right stuff] kiválasztása. Ezen a szinten már nem az egyén, hanem a legénység egésze áll a figyelem központjában. A sikeres legénységek működéséhez önként jelentkező, korábban is rendezett életvitelű, épelméjű, okos, magasan képzett és érzelmileg kiegyensúlyozott emberek kellenek, akik stresszel teli és életveszélyes körülmények között is tartósan kiváló teljesítményt nyújtanak.
maganyossag
 
A rövid- és a hosszútávú, vagy akár a bolygóközi küldetésekhez más-más személyi ötvözet szükséges. A csoportos együttélés képessége például rövidtávú missziókban a hetedik helyre szorul, ám a hosszú távú küldetések során rögtön a mentális és érzelmi kiegyensúlyozottság után következik. A legénység tagjainak összeillése attól függ, hogy mennyire képesek pszichológiai szükségleteiket – például a közösséghez tartozás igényét vagy teljesítmény iránti szükségletüket – kölcsönösen kielégíteni. Kerülendő a versengő szükségletek összetelepítése: képzeljük el, mi történne egy olyan magára hagyott csoportban, ahol csupa uralomra törekvő ember lenne összezárva.
 
sok_ember_kis_helyen
Számos egyéb személyiségvonást is mérlegelnek: például a társaság iránti túlzott igény kielégítésének nem a legalkalmasabb helye a mélyűrbeli elszigetelt élet. A kapszula-életre több szerző szerint a tartózkodó emberek, az úgynevezett társaságképes introvertáltak a legalkalmasabbak – ők elviselik, sőt élvezik is mások társaságát, de nem túlzottan igénylik ezt, sőt, remekül elvannak egyedül is. S végül, a gondosan összeválogatott legénységet még aszerint is ki kell egyensúlyozni, hogy senki se kerülhessen hátrányos és izolált helyzetbe valamilyen kisebbségi vonatkozása – például a neme, a származása vagy a munkaszerepe – miatt.

 
 
A tényleges küldetések folyamán a földi pszichológusok munkája a pszichológiai állapotok és folyamatok monitorozására irányul. Sok egyéb mellett azt figyelik, hogyan alakul az emberek munkateljesítménye, nem lesz-e valaki depressziós, nem alakulnak-e ki személyes konfliktusok; illetve,
esa_kivalasztas_kezikonyv
problémák jelentkezése esetén igyekeznek azokat megoldani, a nehézségeket elsimítani.
 
Ezekről a kérdésekről sorozatunk további írásaiban fogunk szót ejteni.
 
Szöveg: Dr. Ehmann Bea, az ELKH TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének tudományos főmunkatársa
 
Folyt. köv.!