Rakéták és ellenrakéták – Az Egyesült Államok rakétavédelmi terveiről (Almár Iván)
Az Egyesült Államok kezdetektől fogva védekezni kívánt az atomtöltetű interkontinentális rakéták lehetséges támadásai ellen. A 60-as évektől kezdve többféle rakéta-elhárító rendszert és eszközöket terveztek, ám ezek csak részben vagy egyáltalán nem valósultak meg. Alapvető kérdés, hogy egy interkontinentális támadó rakétát útja során hol és hogyan semmisítsenek meg – úgy, hogy annak nukleáris töltete a lehető legkisebb veszélyt jelentse. Egyáltalán eltalálni egy ilyen eszközt roppant bonyolult technikai feladat – különösképpen akkor, ha egyetlen támadó rakéta egyszerre akár több célra is irányíthat tölteteket. A cikk ezeket a problémákat részletezi először, hangsúlyozva, hogy lévén katonai kérdésről szó, a titoktartás fölöttébb nagy. Vajon manapság melyik állam viselkedése jelenti a legnagyobb veszélyt? Miképp bonyolítja a problémát, hogy ma több más rakétahatalom is van a világon? Mi a mai védekezési eszközök működési elve, milyen tanulsággal szolgáltak az eddigi kísérletek, hová telepítenek ellenrakéta-rendszereket, s mik a további tervek? Mindezeken felül a cikk megemlíti az együtt járó gazdasági problémákat is: a Szovjetunió anyagi összeomlásának egyik oka feltehetően a védekező rakétarendszerekre fordított gigantikus méretű kiadások sora lehetett – ugyanígy az Egyesült Államok „kasszájából” ma is rettentő összegeket kell áldozni ilyenfajta védekezésre. Bár egyelőre nyugszanak az egymással farkasszemet néző fegyverek, ám az űrszemét mennyiségének fokozódása egyre valószínűbbé teheti valamely űreszköz megsemmisülését, amely esemény rosszhiszeműen – éppen az ütközés körülményeinek igen körülményes ellenőrizhetősége, tisztázási lehetőségei miatt – akár tudatosan előidézett incidensnek is felfogható. Ez pedig egy fokozottan feszült nemzetközi helyzetben akár világháború kirobbanását is előidézheti; e cikkből kiérezhető írójának aggodalma. Színes, részletesen kidolgozott fantáziaképek illusztrálják a cikket.
Az Akacuki a Vénusz körül – Sohase add fel a reményt! (Kálmán Béla)
Fél évtizedes küzdelem után 2015 őszén végre sikerült a japán szondát Vénusz körüli pályára „varázsolni”. A cikk részletezi, milyen probléma miatt nem állt az eredeti tervek szerint pályára a szonda a bolygó körül, és hogyan sikerült végül is sorozatos korrekciókkal a célt elérni. A szonda a Vénusz a sűrű és tekintélyes méretű légkörének tanulmányozását szolgálja. A különböző rétegeket különféle eszközökkel és módszerekkel kutatják, amelyeket szintén taglalja a szerző. Az eredeti tervben még párhuzamos méréseket szándékoztak végezni az ESA (akkoriban még aktív) Venus Express szondájával, azonban ez a hosszadalmasra nyúlt pályamanőverek miatt meghiúsult. A cikk igen gazdag értékes képanyagban: különböző szűrőkkel készült légkörfotók; a körülményes pályamanőverek, valamint a végső, bolygó körüli pálya rajza; az indítás képe; továbbá a szonda fantáziaképe, illetve eszközeinek magyarázó rajza látható.
Rekordok és titkok távoli pályán – Harminc éve startolt a Mir űrállomás (Meruk József)
A 15 évi szolgálat után pályafutását befejezett űrállomás rövid krónikája és eredményeinek méltatása mellett kevéssé ismert adatok és személyes vonatkozású történetek is helyet kapnak a cikkben. Nemcsak költségekről nyilvánosságra hozott adatok, hanem „titokzatos vírusok és sejtelmesen terjedő gombák” megjelenéséről és egyéb titkolózások is szóba kerülnek. A szerző megemlíti a sokáig tervezett, ám meg mégsem valósult Mir–2 űrállomás ügyét. Ez a terv a 80-as évek végén éledt, és legelsősorban anyagi, valamint politikai okai voltak annak, hogy sajnálatosan hamvába holt. Így az oroszok figyelme a Nemzetközi Ûrállomás felé fordult. Ez a folyamat a nemzetközi együttműködés jótékony jegyeit viseli magán, egyben része a már a hidegháború alatt is megindult örvendetes együttműködésnek – elsősorban az amerikaiakkal. A szerző megemlít egy orosz nyelvű könyvet, amelyet amerikai szerzőktől a Skylab űrállomásról adtak ki még 1977-ben Moszkvában. Két látványos Mir-kép mellett fontos függeléke a cikknek a Mir-rekordok részletes felsorolása.
Az Aero Magazin honlapja
(Összeállította: Bán András)