1958-tól a városi csillagvizsgáló munkatársaként létrehozta az első szputnyikok optikai követését végző bajai állomást, amely azután évtizedekig a magyar űrkutatás egyik bázisintézménye volt. Kutatói munkásságának fő témája a semleges felsőlégkör modelljeinek javítása volt – részben az optikai megfigyelések, részben a műholdak műszereinek mérései alapján. 1960-ban létrehozta az INTEROBS programot, amely első kísérlet volt a felsőlégkör sűrűségének meghatározására vizuális (távcsöves) észlelések alapján. Ennek sikere nyomán lett az Interkozmosz programon belül, a már fotografikus megfigyeléseken alapuló „Atmoszféra” program megbízott vezetője. Alapos szakismereteinek és nagyszerű nyelvtudásának köszönhetően 1968-tól francia kollégákkal szoros együttműködésben részt vehetett egy új felsőlégköri modell megalkotásában. Közben Besançonban (később a szegedi egyetemen is) a műholdak mozgáselméletét oktatta.
Az időközben az MTA által átvett Bajai Csillagvizsgálónak 1990-ig vezetője volt, mint a Csillagászati Kutatóintézet osztályvezetője. Nagydoktori disszertációját 1982-ben védte meg „A felsőlégkör szerkezete a műholdak fékeződése és fedélzeti mérések alapján” címmel. Nyugdíjba vonulása után is aktívan részt vett a hazai űrkutatás irányításában, mint az Ûrkutatási Tudományos Tanács tagja. A MANT bajai csoportjának vezetője, később a MANT alelnöke is volt. Munkássága elismeréseként több díjban is részesült, többek között 2004-ben elsőként kapta meg a Bay Zoltán-emlékérmet. 2008-tól családjával együtt Kanadában, Torontóban élt.
Életéről részletesen beszélt a MANT „Tudomány születik” című interjúkötetében, amely 2014-ben jelent meg.
Emlékét megőrizzük!
(Almár Iván)