Az Aero Magazin lefrissebb száma ezúttal teljes 14 oldalt megtölt űrkutatással, öt nagy és hét kis cikk erejéig.
Leszállás magyar részvétellel – Philae – visszapattanás után, versenyfutás az idővel (Apáthy István, Hirn Attila)
Mint azt a médiából is tudhatjuk, a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös felszínére kormányzott Philae leszállóegység meglehetősen kritikus helyen landolt, ami az égitest felszínének várható tagoltsága miatt nem is számított csodának. Az viszont már egyenesen csoda, hogy a műszert mégiscsak sikerült úgy-ahogy „lábra állítani”, sőt méréseket is végzett, és ezek eredményeit is el tudta küldeni – mindezt úgy, hogy a leszállóegység a végleges talajra érkezése előtt még pattant is egyet. Ugyanis a gyenge gravitációs erő korántsem a stabil landolás záloga... A szonda meglehetősen árnyékos helyen landolt, így a napelemek nem tudtak teljes értékű szolgálatot ellátni. Az akkumulátorok kimerülése után a szonda ismét „alszik” – talán az üstökös napközelsége alkalmával, amikor a napelemek kedvezőbb helyzetbe kerülnek, sikerül újabb adatokat nyerni a felszínről. Sok adatot megismerhetünk a szövegből és a közölt képanyagból egyaránt. Az üstökös körüli pályán maradt anyaszonda még hónapokon keresztül képes adatokat szolgáltatni.
A cikket a személyes résztvevők átélte drámaisággal olvashatjuk a szerzőpárostól. Külön részleteket tudhatunk meg arról, a magyar kutatók és mérnökök mennyi mindennel vettek részt a szonda létrehozásában és működtetésében.
Az űrutazás még ma sem rutinrepülés – Állami és magánprojektek az űrkutatásban (meruk–sajtos)
Szomorú aktualitást adott a cikk megjelenésének a SpaceShipTwo nemrég történt tragikus kimenetelű katasztrófája. Miképp alig egy évszázada a repülés, az űrrepülés is abba az irányba igyekszik fejlődni, hogy „polgárivá” váljék, azaz immár magánvállalkozások is beszálltak az űrversenybe. A jelentőségteljes vállalkozásokat tekinti át a cikk – egészen az első, négy évtizeddel ezelőttitől napjainkig. Amint az egyes vállalkozások kozmikus tevékenységet illető tervei, azonképp a vállalkozók motivációi, az őket illető elvárások is sokszínűek – pl. kereskedelmi űrturizmus, illetve űrhotel megnyitása... Sok nemzet is szeretne beszállni a magánvállalkozásokba, köztük meglepetések is vannak. Kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy az űrrepülés még mostanára sem rutinfeladat; sajnos még ma is vannak sikertelenül végződő próbálkozások, és nincs vége a mártírok névsorának sem.
Mind a sikerek, mind a balsikerek taglalása is helyt kap a cikkben, egyben rengeteg adat és két kép is illusztrálja a leírtakat.
Kis műholdak forradalma – Mit sem ér, ha nem szólal meg (Gschwindt András)
A szerző a Masat–1 és a SMOG–1 projekt vezetője, így valóban avatott tudója a kis műholdaknak. E parányok megszületése, létrehozása nem kis mértékben pedagógiai elvre épül: a Masat–1-hez hasonló méretű műholdak megtervezését és előállítását mérnökhallgatókra – valamint rádióamatőrökre – bízzák, akiknek az űrkutatás iránti motivációját sikerül felébreszteni és fenntartani, és akik olyan kutatási területet választanak, amelyek éppen hogy nem a nagyméretű, több mázsás vagy tonnás kutatóeszközökben gondolkodnak. Előnye a nanoholdaknak, hogy a miniatürizálás igénye ösztönzi a kreativitást, és az elért eredmények tovább serkentik az érdeklődést. Ezek az eszközök a nemzetközi együttműködést is segíthetik – így pl. Magyarország is sikerrel juthat az űrtevékenység, az űripar közelébe. A hallgatók később a nagyobb léptékű űrprogramokban is már tapasztalatok birtokában tudnak elhelyezkedni. További előnye a kis méretnek, hogy – a monstrumokkal ellentétben – jóval kevésbé űrszennyezőek, sőt többüket egyenesen olyan alacsony pályára juttatják, amelyről a működés befejezte után (1-2-3 év) maguktól térnek le alacsonyabb pályára, ahol egyre jobban lefékeződnek, míg végül elégnek a légkörben. Ezen apróságokat kifejezetten olyan sajátos feladatkörre tervezik, amelyeket ekkora méretben is megoldhatnak, ugyanakkor kiegészíthetik a nagyméretű űreszközök szolgáltatta adatokat – jellemzően a távérzékelésben töltenek be fontos szerepet, és felbontóképességük sem elhanyagolható. A magyar siker ösztönzést jelent a további munkákra – jelenleg pl. a Masat–1-nél is kisebb méretű kutatóeszközök megépítése a legújabb cél. Több színes ábra is gazdagítja a cikket.
A Swarm-program – Európai műholdak a geomágneses tér mérésére (Kálmán Béla)
Az ESA egyik fontos programja az „Élő bolygó” nevet viseli, és ennek szerves része bolygónkról minél többet megtudni az űrkutatás eszközeivel. E program sokrétű; a cikk ezek egyikét, a Föld mágneses övezetét kutató műszeregyüttes sajátosságait taglalja. Szerzőnk – szokásához híven – először közérthető és szemléletes magyarázatot ad a Földet körülvevő mágneses övezet keletkezésére, alakváltozásaira – mind térben, mind pedig időben. Megtudhatjuk, hogy a Föld mágneses tengelye nem esik egybe forgástengelyével, sőt a mágneses tengely még csak nem is megy át a Föld geometriai középpontján. Részleteket ismerhetünk meg a három szondából álló műszeregyüttes szerkezetéről, műszaki adatairól, szerepükről, elérni kívánt pályáikról, valamint arról, hogy miként lesznek képesek minden eddiginél finomabb felbontású ismereteket szerezni bolygónk mágneses terét illetően. A felbocsátást Pleszeckben végezték el sikerrel, immár egy esztendeje. A három hasonló egységből kettő egymáshoz viszonylag közel „dolgozik”, a harmadik viszont magasabbra kerülve fokozatosan eltávolodik az előbbiektől, úgy, hogy végül a páros és a harmadik pályasíkja egymással derékszöget zár majd be. Ez az összeállítás a leginkább ideális a célok eléréséhez. Ezt a cikket is több színes fénykép és magyarázó rajz tarkítja.
Igényes roverek – Marsi leszállóhelyek kiválasztása (Almár Iván)
Valamely égitestet megközelítő szondát három módszer szerint készítenek föl: az égitest körüli pályán marad, vagy leszáll, de helyhez kötött marad, s a harmadik pedig a leszállást követően képes a helyét is változtatni. A Mars esetében már csakis a legutóbbira terveznek kutatóeszközt. Az amerikai EOS szaklap nemrégiben írást közölt a témáról – ez szolgál a jelen cikk alapjául. A program sikerének tehát igen érzékeny pontja a leszállási hely kiválasztása, hiszen ha a landolás szerencsétlenül vagy „kellemetlen helyzetben” történik, akkor akár az egész kutatási folyamat odavész. Ráadásul a kozmikus távolságok miatt a közvetlen beavatkozás is lehetetlen, hiszen az információ beérkezése, illetve a beavatkozási parancs érvényesülése között akár egy órával is összemérhető idő telhet el – és ez a korlát fizikailag átléphetetlen. Mivel újabb szondát készül az NASA indítani (Mars2020 néven), amely az ExoMarsnak keresztelt rovert ereszti le a bolygó felszínére, a kiválasztási procedúra ma is aktuális. Ha a talaj nem eléggé egyenletes, ha a Nap besugárzási szöge nem előnyös – a napelemes energia szolgáltatása szemszögéből –, akkor a rover nem tudja betölteni szerepét. E célból tehát a korábbi szondák adataira támaszkodva igyekeznek kiválasztani kínos alapossággal azt a területet, amelyen belül a leszállás várható – a lehető legkevesebb kockázattal. Maga a kiválasztási procedúra is igen körülményes – korántsem a csupán kutatók, hanem a mérnökök, planetológusok is részt vesznek a kiválasztás folyamatában. Az ExoMars leszállási helyét olyan vidékre tervezik, hogy legalább két méter mélyre lefúrva gyűjthessen mintát olyan vidéken, amely korábban bizonyosan vízben gazdag lehetett – pl. valaha volt folyótorkolat közelében, illetve ahol még nagy valószínűséggel ma is víz feltörésére utaló nyomokat találtak. Kitartó kutatás folyik ugyanis a lehetségesnek tartott marsi élet nyomai után. A további terv pedig az lenne, hogy egy később indított eszköz ezeket a mintákat begyűjtve visszaérkezik a Földre. Sok adat és színes kép, magyarázó rajz egészíti a leírtakat.
Rövidebb cikkek (H. A.)
Anatolij Berezovoj (1942-2014) – sokszoros „tartalék”, ám így is rekordot közelítő időt töltött űrállomásokon.
Orosz női űrhajós – köztük Jelena Olegovna Szerova immár a negyedik. Az ISS legénységét egészíti ki.
Csang\'e–5-T1 – Sikerrel landolt és a Hold körüli pályáról visszatért kínai kísérleti szonda.
X–37B – 675 napi űrút során földet ért az amerikai katonai mini-űrrepülőgép.
Robbanások: Antares – sikertelen indítás, a teherűrhajó 2,2 tonna tudományos felszereléssel együtt megsemmisült; SpaceShipTwo – a kereskedelmi űrugrásokra fejlesztett jármű útközben fölrobbant. Egy pilóta életét vesztette, ám a másik sikerrel katapultált.
Orion-próba – december 4-ére tervezik Delta–4 hordozórakétával indítani az Orion űrhajót.
Az Aero Magazin honlapja
(Összeállította: Bán András)